csöp | po:cs (kortárs művészeti) galéria

ebben a nyári melegben megnyitottuk első kiállításunkat az új helyszínen, a Fehérvári Civil Központban. pontosabban Kelenik Éva nyitotta meg Berczi Károly kiállítását.

a jelen lévő szerencsések további elemzéseket hallgathattak magától a kiállítótól, sőt 2 db 70 x 100 cm-es matricaprintet is kisorsoltunk, amiket sorban Molnár Irén, majd Futterer Judit nyertek. akik későig maradtak vetítéseket láthattak a kiállító AVS vizualizációiból.

a kiállítás október 7-én zár, 1 héttel rá pedig, 14-én nyílik a következő egészen nagyszabású Gyarmati Zsolt képeivel. köszönjük, hogy jöttetek!

leomló városok zaja hallatszik
a fejemben
szem fennakad, szó elakad
a barikádokon

a mellettem lévő szobából halk sírás töredezik
ez én vagyok
távolról intenek a sudár akácfák
kivágom az összeset

utolsó cigarettám mellettem kihúnyik
holnap folytatom
aznap elhagyott fáradt álmaim
újra álmodom

sötétben tébláboló neonfények
fényében félek
ez a tavasz már a gyűlöleté
zizegnek a fűben a méhek

az élet hattyúi elsodródnak mellettem
de még remélek
női mellek hullámoznak fejemben
de közben tudom az egész reménytelen

léha sikolyok rángatóznak a szőnyegen
azt hiszem végem
beszkennelem a lelkem HDben
tán nem tetszik mit alkoték?

meghágnék bármit mi előttem hever
ott a hörcsög haver
patkányszívem hevesen ver
jézus krisztusért

mondd istenem miért nincs csokis tortilla?
mert reménytelen helyzeted
kényszerít téged
hogy gyűlöld magad
ÁRRRRRRRRRR

a megnyitó | 2011. szeptember 2. 18 óra
ameddig nyitva | 2011. október 7.
a kiállító | Berczi Károly
a kiállítás címe | Sudár akácfák és az élet hattyúi
aki megnyitja | Kelenik Éva
a helyszín | csöp galéria | székesfehérvár | rákóczi u. 25.
a képekről |

Az alkotói folyamat elég tudattalan, azon kívül, hogy kattintok egyet a fényképezővel (vagy azt sem) mindent megérzés alapján igazítok a képen, épp mihez van kedvem és x idő elteltével, úgy érzem kész van. Az x idő lehet két óra és több hónap is. Emiatt az egész kissé naplószerű számomra, olyasmi mintha valaki nem naplót írna hanem válogatás cd-ket készítene magának egy hónap eseményeiről.

Berczi Károly “életrajza”

a részletek a sorozatból

az installációs nézet

amire úgy kíváncsiak szoktak lenni

• Tanulmányok: Elte-Btk – anglisztika
• A képek kizárólag digitálisan készülnek, habár ezen épp készülök változtatni – na az érdekes lesz. (olyan fakezem van, hogy azt tanítani kéne)
• Az első képek és vetítések 2004 körül készültek.
• Borzasztóan nem vagyok tisztában technikai terminusokkal ezen a színtéren, szóval ha esetleg valaki meg akarja kérdezni, hogy honnan jött az a moirés mintázat, tegye egy elemzőtől aki valszeg azt is megtudja mondani, hogy tegnap miért ürítettem olyan betonkocka állagút (a dekonstruktivizmus halálát akartam szimbolizálni vele).
• Az elődökkel azért tisztában vagyok, ha nem is annyira vagyok topon képzőművészetből, mint zenéből, azért egy név mellé nagyjából be tudok lőni egy korszakot. Szóval, arról beszélgethetünk. A fortém a cihedélia és szürrealizmus. De inkább a zenéről.
• Van egy kutyám. Ilyen keverék. Cseszett okos, kicsit le van bénulva a bal mellső lába, de ez nem akadályozza meg abban, hogy sünökre vadásszon az éjszaka közepén. Azt hiszem, ő a példaképem.
• Az alkotói folyamat elég tudattalan, azon kívül, hogy kattintok egyet a fényképezővel (vagy azt sem) mindent megérzés alapján igazítok a képen, épp mihez van kedvem és x idő elteltével, úgy érzem kész van. Az x idő lehet két óra és több hónap is. Emiatt az egész kissé naplószerű számomra, olyasmi mintha valaki nem naplót írna hanem válogatás cd-ket készítene magának egy hónap eseményeiről.
• Kb. 4-5 évesen telefirkáltam nagymamámék egyik szekrényét. Emlékszem végig úgy éreztem, hogy ez valami rohadt fontos és most azonnal le kell írnom. Mikor befejeztem senki sem tudta elolvasni, még én sem, ennek ellenére dühödten tiltakoztam, hogy letöröljék, mert tudtam, hogy én itt most kéremszépen az univerzum legmélyebb rejtélyeit írom le. Ugyanez van a képekkel, az érzést be tudom azonosítani, a mondanivalóra néha heteket várni kell, mire értelmezem, hogy milyen élethelyzetben voltam akkor. Pl. egy kép elkészülése után egy hónappal jöttem rá hogy mit szimbolizál. A szentháromságot. Nem vagyok túl vallásos szóval az ilyesmi kissé furcsa, de az élet általában az, szóval annyira nem vagyok meglepve.

Ennek ellenére pár kép néha rezonál másokkal. És az a legjobb.
Hát, ennyi.