csöp | po:cs (kortárs művészeti) galéria

2011. február 4. – Kovács Gyűjtemény – kortárs képtér

2011. január 25. | a kiállítások

a megnyitó | 2011. február 4. 18 óra
ameddig nyitva | 2011. március 4.
a kiállítás címe | Kovács Gyűjtemény – kortárs képtér
a kiállítók | Bada Tibor (Bada Dada), Bauer István, Borsos Lőrinc, Haraszti Zsolt, Hegedűs 2 László, Jan von Holleben (D), Kocsis Judit, Jerry Portelli (Clowngod) (US), Richter Zsuzsanna, Szalai Lajos
akik megnyitják | Kovács István és Milán
a helyszín | csöp galéria | székesfehérvár | távirda u. 10.
a gyűjteményről |

A Kovács Gyűjtemény egy magángyűjtemény, melyet Kovács István és Kovács Milán hozott létre 2001 körül. Az alkotások technikája változatos, de kevés kivételtől eltekintve leginkább kortárs művészek munkáit csoportosítja. Mára hazai és nemzetközi alkotók fotói, festményei, grafikái és objektei is gyarapítják a gyűjteményt.

a képekről |
A kiállításon feltörekvő és neves, valamint hazai és külföldi alkotók festményeit, objektjeit és fotóit egyaránt láthatják a látogatók. Többek között Borsos Lőrinc és Hegedűs 2 László, valamint Richter Zsuzsanna és Jan von Holleben alkotásai lógnak majd a falakon, sorrendben.

a kiállított képek |

Bada Tibor (Bada Dada): Őszi tábor – bikavér és bölömbika, 2005, festmény, falap, 29 x 50 cm
Bauer István: A holdfény, 2007, vegyes technika, 50 x 40 cm
Borsos Lőrinc: 200 Ft, 2009, olaj, vászon, 15 x 6,5 cm
Haraszti Zsolt: Téli mese, 2009, vegyes technika, 43 x 12 x 10 cm
Hegedűs 2 László: RÖNTGENKÉP2, 2005-2007, digitális print, vászon, 70 x 56 cm
Jan von Holleben: The Snowbed, 2007, fotó, 36 x 30 cm
Kocsis Judit: Helyi Lokál Fesztivál plakát, 2001, print, 35 x 45 cm
Jerry Portelli (Clowngod): PINK PULP FICTION, 2006, fotó, 50 x 40 cm
Richter Zsuzsanna: Cím nélkül, 2006, olaj, vászon, 40 x 30 cm
Szalay Lajos: Cím nélkül, 19??, tus, papír, 67 x 59 cm

a részletek a gyűjteményből

2010. december 17. – Nagy Orsi – Tudom, hogy volt, voltam ott…

2010. december 1. | a kiállítások

ahova tartozik | Nagy Orsi

Add a Comment

Az idő mindig telik, a dolgok mindig történnek velünk és körülöttünk. Van, ami megmarad az emlékeinkben, van, amit elfelejtünk, van, amire mások emlékeztetnek és van, amit átformálunk, és úgy emlékszünk rá. Az emlékezés folyamata legalább olyan nehezen meghatározható vagy leírható, mint az időé.

Ez a kiállítás ennek a modellezésére tesz kísérletet. Nem feltétlenül akar véleményt formálni az emlékekről, vagy az emlékezésről magáról. Inkább átkonvertálja egy időbeli kiterjedéssel nem rendelkező médiumra, mint a kép. Kísérletet tesz arra, hogy szubjektíven ugyan, de ábrázoljon egyfajta emlékfolyamot, összesítve mind az asszociáció, mind a kronologikus kiterjedés adta lehetőségeket. Mindemellett pedig a nézőt is inspirálja arra, hogy maga rakja össze a darabkákat. Az eredmény pedig nem egy titok feltárása, egy magvas gondolat felfedezése lesz, hanem pont az emlékezés maga a néző számára is. Egyrészt élményeinek felidézése, másrészt pedig pont a képek által ábrázolt/kiváltott élmények egyvelege, egy játék, a szubjektív emlékképek és kollektív emlékek kombinációival.

Ezt még segíti a statikus képeken túl a képekből készült könyv, illetve a könyvből készült pixilláció egy térben való elhelyezése, ami még tovább tágíthatja ezt a játékteret a nézők számára.

És remélhetőleg a kiállítás végignézése után mindenkinek lesz majd egy saját emlékképe, ami kicsit összeolvad a többi nézőével, ám mégis másmilyen.

Nagy Orsi életrajza

a részletek a sorozatból

az installációs nézet

2010. november 12. – Elek Orsolya – A képnélküliség képtelenség?

2010. november 2. | a kiállítások

ahova tartozik | Elek Orsolya

Add a Comment

A fényképezés megjelenésével a minket körülvevő képek száma hihetetlen mértékben nőtt meg. Míg a kezdeti időszakban a fotografálást kizárólag az optikai és kémiai eljárásokat ismerő, a tudományokhoz értő szakember végezhette, és az arisztokrácia úri hobbijának és a tehetősebb polgárság képek iránti igényét kiszolgáló iparosságnak a bűvköréből nem léphetett ki, addig a digitális technológiának köszönhetően a képkészítés mára valóban mindenki számára hozzáférhetővé vált.

Egy olyan világban élünk és gondolkodunk, melyben a delete gomb fontosabb, mint fényképezőgép exponáló gombja. Másképp fogalmazva: sokkal több kép készül, mint amennyit be tudunk fogadni. Hihetetlen mennyiségben gyártjuk a képeket, mindamellett, hogy a fogyasztásra szinte már idő sem jut: készítjük a következőt.

Milyen értéke lehet így egy képnek? Tud-e érvényesülni egyetlen kép ebben a környezetben? És vajon tudunk-e mi érvényesülni? Vajon tudunk-e a képek felett maradni, hogy ne azok uralkodjanak felettünk?

A válaszok megtalálásában számomra két út mutatkozott meg: az egyik az üres felületek képként való értelmezésében, a másik a külvilág iránti figyelem minőségében ragadható meg. E kettő pedig a fotós különleges státuszából következik.

Elek Orsolya életrajza

a részletek a sorozatból

2010. október 8. – Kriván Marcell – A város szürrealitása

2010. szeptember 26. | a kiállítások

ahova tartozik | Kriván Marcell

Add a Comment

A sorozatommal törekedtem az angol „scan” kifejezéssel letapogatni a város lényegét. Célom az ember a mozgás és a város összetett rendszerének feltárása, amely érzésem szerint feleslegesen bonyolult, emiatt megismerhetetlen.

A képeket egy szkennerből átépített, digitális réskamerával készítettem. A képek szürreálisak, minden ember számára mást és mást jelenthetnek, más érzéseket kelthetnek, amelyek révén a szemlélő közelebb kerülhet önmagához.

A várost érintő kérdések tulajdonképpen nem is városra, annál inkább az emberre irányulnak. A probléma tehát nem is a városban van. A város csupán egy indikátor, ami jelzi ha valami rosszul működik.

Kriván Marcell életrajza